Sokadik ilyen vonatkozású cikk, de nem lehet erről eleget beszélni, hiszen sokan kérdezitek, hogy mégis mennyire csípnek a paprikák, amelyeket termesztek, illetve a belőlük készült szószok.

Mint a címkéken található erősség, a paprikák erőssége is kicsit szubjektív módon vizsgálandó. Erre lett "kitalálva" a Scoville-skála, melyet Wilbur Scoville amerikai kémikus dolgozott ki 1912-ben (innen kapva nevét), amikor is magát a kapszaicint kezdte tanulmányozni és mérni. 

A skála azért szubjektív, mert minden embernek más és más az érzékelése, illetve a tűrőképessége, ezért pontatlan, de irányadónak jó, mivel sokan még mindig ezt a módszert alkalmazzák. Az organoleptikus teszt lényege, hogy a paprikából készült oldatot addig hígítják cukros vízzel, míg annak a csípősség érzete eléri a nullát. A hígítás mértéke adja meg ezután a Scoville-értéket.
Létezik egy másik mérési teszt is, a Gillet-módszer (Nagy teljesítményű folyadékkromatográfia), amely során együtt méri a csípős anyagokat és koncentrációit csípősségük intenzitásával súlyozza. Ennek eredményét "ASTA csípősség-egységben" mérik, amely hozzávetőlegesen 20-40%-al alacsonyabb értéket ad a Scoville-nál.

A Scoville-egységet (SHU - Scoville Heat Unit) a talaj, hőmérséklet, időjárás, stb. befolyásolja fajtán belül is.

A paprika jelenlegi csípős királya a Carolina Reaper, amely a Trinidad Scorpiont duplán körözi le. Természetesen az #enchili kertjében elérhető mindkettő paprika. :)